A kiközösítés következményei
A kiközösítés igen nagy problémát jelent éppen úgy napjainkban, mint mindenkor. Több szintje is létezik például súlyosságát tekintve, épp úgy a kiközösítés egy formája a feketék rabszolgasorba való állítása, vagy a zsidók deportálása, vagy éppen egy kisiskolás kiközösítése társai által, mert szakadt, és koszosabb ruhában jár iskolába, mint ők.
A kiközösítés mozgatórugója tehát egyaránt lehet fajiság, nemzetiség, vallás, gazdasági helyzet, vagy éppen szociális helyzet. Megjelenhet gyerekek között az iskolában, felnőttek között a munkahelyen, vagy éppen gyerek és felnőtt között. Például, ha egy tanár előnytelen helyzetbe hoz egy diákot azáltal, hogy másképp bánik vele, mint a többiekkel, így ez a diák kiközösítettnek számít a többiekkel szemben, amit kizárólag a tanár generál, de ezt átvehetik a diákok is, és ők is kiközösítettként kezelhetik, ami lehet, nem történne meg a tanár hozzáállása nélkül. A kiközösítés önmagában is rossz, például az adott pillanatban átélni, de a kiközösített esetében fellépő következmények lehetnek igazán súlyosak, maradandó pszichés betegséget okozhatnak, de akár öngyilkosságot is előidézhetnek.
A kiközösítést az ókori Athénban ismerték fel először. Akkoriban cserepekre írták fel az emberek, azon személy nevét, akivel nem kívántak egy helyen élni, és a legtöbb szavazatot kapót száműzték.
A kiközösítés következményeinek súlyosságát tükrözik a témában, nagy számban megjelent elméletek, kutatások és kísérletek. Ezek közül néhány például arra próbál választ adni, hogy a kiközösítettség lehet-e, olyan kegyetlen cselekedet kiváltója, mint amit 1999. április 20-án Eric Harris és Dylan Klebold követett el a Colorado állambeli, littleton-i Columbine középiskolában. Erik és Dylan berohantak iskolájukba és a folyosón, a tantermekben és a könyvtárban lövöldözve, összesen 12 diákot öltek meg és egy tanárt, valamint 23 további diák súlyosan megsebesült, végül magukkal is végeztek. Eredeti tervük ennél sokkal kegyetlenebb volt. Tervük szerint 95 robbanószerkezet kellett volna felrobbanjon. Az első egy távoli helyszínen, hogy elterelje a hatóságok figyelmét, a többi pedig az iskola különböző pontjain, majd végül a hatóságok megérkezésekor egy a parkolóban. Ha az eredeti tervük végbe megy saját leírásaik alapján a nap végére 250 halottal számoltak, ez lett volna számukra a teljes siker.
Az eredeti terv egy egyszerű elektromos hiba miatt hiúsult meg. Eric és Dylan nem voltak átlagos diákok, az igaz, hogy mindketten "normális" és szerető családból származtak, az általuk hátrahagyott videofelvételből kiderül aggodalmuk szüleik iránt közelgő tettük következményei miatt.
A megfelelő családi háttér adott volt ahhoz, hogy kizárható legyen az okok közül, amelyek miatt a két fiatal véghezvitte szörnyű tettét. Viszont mindketten kiközösítettnek számítottak az iskolai környezetükön belül, egyiküket sem fogadták el a többiek olyannak, amilyenek voltak. A szakértők számos okot felsoroltak, amelyek miatt a két fiú ezt az utat választotta. Szinte biztos, hogy valamilyen szinten az összes ok közrejátszott, de ami ennél még biztosabb, hogy az okok közül nem zárhatjuk ki a kiközösítettség hatását.
Egy a kiközösítéssel kapcsolatos kísérletet Ausztráliában végeztek el (Baumeister, Twenge és Ciarocco 2006), amely legfőbb célja az volt, hogy laboratóriumi körülmények között vizsgálják a kirekesztettség hatásait. Szimulálták a csoportból való kirekesztést, az által, hogy a vizsgálati személyeket a többi tag elutasította. Ennek hatására az elutasítottak antiszociálisan kezdtek viselkedni. Először az agresszivitást figyelték meg náluk, kritikusak lettek, és sértegetni kezdték a többieket. Az volt a legkülönösebb, hogy nem csak azokat sértegették, akiktől ők is sérelmeket szenvedtek, hanem válogatás nélkül bárkit.
A kirekesztés egy másik következménye a szabályszegésben mutatkozott meg. Az elutasítottak csaltak különböző feladatok teljesítésekor, egy új partnerrel való együttműködés helyett inkább ellenséges stratégiát alkalmaztak. Az elutasítottak továbbá sokkal kevesebb proszociális (barátságos, segítőkész, támogató) viselkedést tanúsítottak, mint korábban. Ez abban nyilvánult meg, hogy mások segítségére, vagy nem, vagy elutasítóan reagáltak. Ahelyett, hogy megpróbálták volna visszahódítani a többieket és megkedveltetni magukat, sértettségükben elutasítóak voltak az őket kirekesztőkkel. Mind ezek alapján azt lehet megállapítani, hogy igen megemelkedett az önkárosító viselkedési elemek száma a kirekesztett személyek, például túlzott kockázatot vállaltak, ártalmas cselekedeteket végeztek, megfontolatlan választásokat tettek.
A kutatók saját véleménye szerint: "A társas kirekesztettség élménye ostobává, önzővé, impulzívvá és érzelem nélkülivé teszi az embereket. Eredményeink arra vallanak, hogy a civilizált ember meghatározó vonásai - mint intelligens, ésszerűen gondolkodó, önkontrollal rendelkező, mások javával törődő és jövő-orientált - annak függvényében érvényesek, hogy mennyire érzi magát a társasmátrix integráns részének." (Baumeister, Twenge es Ciarocco 2006, 208).
A kutatók szerint a fent bemutatott eredmények nem feltétlenül a negatív érzelmeknek tulajdoníthatók, sokkal inkább a szociális elutasításból, a kötődéstől való megfosztásból származnak. Éppen ezért folytattak olyan kutatásokat, amelyekben azt próbálták ellenőrizni, hogy az antiszociális reakciókban mennyi az érzelmek és mennyi a kognitív folyamatok hatása. Ezek alapján arra a megállapításra jutottak, hogy nem az érzelmek felelősek a hasonló viselkedésekért, hanem sokkal inkább a gondolkodási, információfeldolgozási hiányosságok.
Egyértelműen kimutatták, hogy a társas kirekesztettség hatására az elszenvedők gondolkodási képessége csökkent. Elsősorban az információk felidézésekor, és felhasználásakor ütköztek akadályba, romlott a logikus gondolkodásuk, valamint az önszabályozásuk is, tehát a magasabb rendű folyamatok teljesítésének képessége. Ezek alapján, ha valakit kirekesztenek a társas közegből szétesik az Én kognitív működése is, mivel a csoporthoz való tartozás érzése is az Énhez kötődik. Ami azt jelenti, hogy az antiszociális, versengő, önző viselkedés összefügg a kiközösítéssel.
A neuropszichológiai kutatások alapján arra jöttek rá, hogy a szociális fájdalom érzése alatt ugyanazok az agyterületek aktiválódnak, mint fizikai fájdalom esetén, ezért enyhülhet fájdalomcsillapító hatására. Ha a fizikai fájdalomra visszaemlékszünk, csökken az intenzitása, a szociálisnál ugyanolyan intenzitású marad. Más szempontból a szociális fájdalom önértékelés csökkenéssel, öngyilkossági kísérlettel, teljesítmény romlással, agresszív viselkedéssel például mások bántásával, tömeggyilkossággal (Eric Harris és Dylan Klebold), boldogtalansággal, depresszióval, magánnyal, iskolakerüléssel, bezárkózottsággal, az érdektelenség érzésével, testi-lelki egészség romlással, Dühvel járhat együtt.
Ha másokon vesszük észre a szóban forgó antiszociális viselkedést hajlamosak vagyunk a személyiség tényezőket okolni, viszont ha magunkon vesszük észre, akkor inkább a környezeti tényezőket okoljuk. Saját viselkedésünket általában nagyvonalúbban értékeljük ilyen esetekben. Ha például egy pincérnő türelmetlenül várja rendelésünket, és mi úgy tapasztaljuk, hogy nem hagy elegendő időt számunkra rendelni, akkor azt hihetnénk, hogy goromba, de ha tisztában lennénk azzal, hogy a gyermeke halálos beteg és ebből kifolyólag mennyi gondja van, lehet, másképp gondolnánk. Ezt igazolja egy a Ross és munkatársai által elvégzett kísérlet is, amelyben egy kvízműsort imitáltak. Két személy vet részt a kísérletben és a megfigyelők. Pénzfeldobással döntötték el, hogy ki legyen a kérdező, és ki a versenyző. A kérdezőnek minél nehezebb kérdéseket kellett feltennie, bármilyen témában.
A megfigyelőknek értékelniük kellett a kérdező és a versenyző műveltségi szintjét és szellemi teljesítményét. Ha a körülményeket nem vesszük számításba, akkor egy nagyon okos kérdezőt és egy nagyon buta versenyzőt láthatunk. És a megfigyelők is pont ezt látták, nem gondolva a körülményekre, pedig a kérdező nagy előnyben volt, hiszen felhasználhatta saját specifikus tudását. A megfigyelők ennek értelmében személyes adottságnak tudtak be mindent és nem a helyzet korlátjainak.
Készítette:
Sorbán Előd
