Drogok és internethasználat a mai társadalomban

Interjú sorozatunk következő részében Kalóz János addiktológussal, iskolapszichológussal a függőségekről beszélgettünk. Szó esett saját tapasztalatairól, a függőség kialakulásáról, kezeléséről, és a drogoknál egy társadalmilag sokkal elfogadottabb függőségről: az internetről. 

Mióta terapeuta?

K: Az hogy így terapeuta az hivatalosan túlzás, 2003 óta- ha jól emlékszem- vagyok itt a sulinál, és akkor a programot már itt elkezdtük. 2008-ban fejeztem be az egyetemet távon, és akkor már tulajdonképpen bele is csaptam a levesbe, a rendelőben pedig a kognitív viselkedésmódosítás tanát alkalmazom. Ezt én tulajdonképpen Magyarországon sajátítottam el, de úgy, hogy akkor a saját életemet raktam rendbe rehabon, ott ez a módszer volt többnyire, és ott gyakorlatilag a bőröm alá is bebújt ez a taktika.

És ez a program miben nyilvánul meg?

Itt a Báthoryban 2 fő részre van osztva: a kicsiknél (előkészítőtől 4-dik osztályig) egészség nevelés van. Ez egy összetett program, ami szépen az évek során fejlődött ki, és úgy kell elképzelni, hogy én annak idején egy magyarországi iskolai prevenciós program alapján összeraktam a programot, ez volt egyébként az államvizsga dolgozatom is. Ezt kutattam illetve mértük a hatékonyságát, ott látszott is, hogy ez szépen beválik. És egy akkor frissen végzett antropológus lány eljött gyakorlatozni, aki úgy érezte, hogy kicsikkel szeretne foglalkozni. Nekem volt egy alapvető keretem, közösen kidolgoztuk a programot. A munka arról szólt, hogy közösen kidolgoztuk, hogy milyen úton megyünk, milyen játékokat használjunk, és mi is a célja az egészségnevelésnek. A lány 4-5 évet volt itt, és majdnem profi szintre vitte a dolgot, aztán visszament Csíkszeredába, és azt kifejlesztve átadta egy másik kolleganőnek. Ez egészségnevelésről szól, ebben pedig van prevenciós rész is, ha 4. osztályban nem is annyira célzottan, de benne vannak a kábítószerek, az alkohol stb.

.......

A rendelőben milyen egyéb függőségekkel találkozik?

Internet... ami most nagyobb baj, talán mint a drogok. Tehát úgy kell elképzelni, hogy hasonló problémákat okoz. Én úgy vagyok vele, hogy sok helyre hívnak előadásokat tartani, de már kezdem kihangsúlyozni, hogy jó, beszéljünk a drogokról, de próbáljunk meg arról is, amiről nem nagyon szoktunk. 

A szociális médiáról szerzik be az emberek az örömeiket, a lájkok által, ott zajlanak a kommunikációk, amiknek így nagyon gyenge az érzelmi töltete. A vitáikat próbálják meg sms-ben, messengeren kezelni, de a konfliktust nem lehet, hiába az emoji, így nem lehet érzelmeket visszaadni. Ez pedig párkapcsolatokat tesz tönkre. Nekem a kedvencem, amikor ott van valaki a hangversenyen, és a telfonján keresztűl nézi. Ez pedig nagyon durva, mert nem élik meg. Az oké, hogy elmegyünk helyekre és fotózunk.

Nem is beszélve a játékokról, gondolva akár az MMORPG-re, ahol ugye virtuális karaktereket fejlesztenek, teljesen megfeledkezve a saját karakterük fejlődéséről, lelki állapotáról. Nem beszélek az internet ellen, de a mérték nagyon fontos, ami pedig a szülőnek is a feladata. Azt sem mondom, hogy 12 évesen kapják először kézbe, de a kontrollt első perctől lehet tartani, pl. azt mondod, hogy itt van fél óra a telefonnal, de utána legalább duplája ennek, valami más tevékenység, tehát tapasztalják, hogy jó a másfajta szórakozás is. Én hiszek abban, hogy lehet kontrollt tartani. A mi családunkban például ott van a 6 és fél éves lányom, aki a következő képpen kéri a telefont vagy számítógépet: " Apa lejátszhatom a fél órát?" És meglepő módon az is ritka, hogy kitöltse a félórát....

Interjút készítette:

Török Richárd 

A teljes interjú a márciusban megjelenő lapszámban lesz olvasható!