Pszichósok(k) egy másik kontinensen

Dr. Benedek Dezső, erdélyi származású amerikai professzor egyetemünk egyik kiváló oktatója, pszichológia szakon első évben opciós tárgyként szerepel az általa oktatott tantárgy: Kulturális antropológia. Benedek tanár úr Iralan (Taiwan DK-i partjánál elhelyezkedő sziget) szerzett kutatási eredményei és tapasztalatai nem csak tanulságosak, hanem izgalmasak is, így nagy élmény minden évben a diákoknak az általa tömbösített rendszerben megtartott órákon részt venni. 

Különlegessége még ennek az órának, hogy a tömbösített hét végén azok közül, akik egyáltalán nem hiányoztak és nem késtek az óráról, kihúz a tanár úr egy nevet, akit elvisz arra a helyre, amelyről egész héten át tanultak a diákok, hogy tapasztalati tanulást is nyújtson a diákok számára. Az utóbbi három év szerencsései (időrendi sorrendben) mi voltunk: Boros Edina, Tankó Tímea és Princz Barbara. Együtt indultunk el tanárunkkal ennek a mesebeli útnak. 

2017 július 27-én Budapestről tehát egy első évet, egy másod évet és egy harmad évet elvégzett pszichológia hallgató Benedek tanár úrral élete egyik legmeghatározóbb útjának vágott neki. Várakozással együtt 18 órás repülőutunk ismerkedéssel, találgatásokkal, nosztalgiázásokkal teltek. Az izgalom sem maradhatott el, hisz hírt kaptunk egy Taiwan felé tartó tájfunról is. Az első néhány napot Taipeiben töltöttük, melynek időjárása igen tréfásnak bizonyult: kint szaunaélményhez hasonló benyomásaink keletkeztek, bent pedig mindenhol a légkondicionáló berendezések miatt kellett felsőt felvennünk. 

Már első este hivatalosak voltunk egy helyi családi összejövetelre, ahol új ételeket kóstolhattunk meg, többek között: desszertnek is beillő édes kolbászt, szárított tengeri bogarat (amit csak megkóstolás után tudtunk meg, hogy mi is volt valójában), garnélarákot (amelynek megtisztításához külön oktatásban részesültünk), s számunkra túlságosan rágós tintahal is akadt a fogások között. Kóstolgatás közben lehetőségünk volt belátást nyerni az ottani alkoholkultúrába is, amelynek különlegességei között szerepel, hogy az emberek soha nem isznak egyedül, így saját poharaikat sem ők töltik fel, hanem egymásét, sorra hívják meg egymást, s nemtől, kortól és családban elfoglalt hierarchiai pozíciótól függően másképp hajolnak meg koccintás előtt és után. 

A 1oo éves rozspálinka elég bátorságot biztosított mindenkinek egy hangulatos kínai karaoke bulihoz, amelyhez mi is csatlakoztunk a Tavaszi szél és Márminálunk babám eléneklése által...

A teljes beszámoló a márciusban megjelenő Határvonalban lesz olvasható!